A flavonoidok a növényvilágól ismert gyógyhatású vegyületcsoport. Sok ma ismert gyógynövény a flavonoidoknak köszönheti előnyös tulajdonságait. Ezen vegyületek másodlagos növényi anyagcseretermékek közé tartoznak, amelyek bioszintézise a poliketid és a sikimisav úton megy végbe.[1] A flavonoidok szobahőmérsékleten szilárd, nem illékony vegyületek.
A flavonoidok onnan kapták a nevüket, hogy a vegyületcsoportba tartozó anyagok zöme sárga színű (flavus latinul sárga). Az UV-fényt elnyelik, így a rovarok számára a virágzat flavonoidtartalma vonzó hatású.
A flavonoidokat a polifenolok közé soroljuk, mert a biológiailag fontos flavonoidok hidroxilcsoportokat tartalmaznak az A-val és B-vel jelölt gyűrűn.
Egy flavonoidot akkor tekintünk bioflavonoidnak, ha rendelkezik a P-faktor hatással: a vénák-kapillárisok falát tömíti, a kollagén lebomlását gátolja, így erősíti az érfalakat. Toxikus hatásukat nem mutatták ki.
A flavonoidokon belül jelenleg 13 különféle vegyületcsoportot különböztetünk meg, ezeken belül pedig több ezer különféle szerkezetű flavonoid határozható meg.
Flavanonok: Ezeket a flavonoidokat elsősorban a citrusfélék tartalmazzák nagyobb mennyiségben. Eredendő funkciójuk a természetben, hogy kialakítsák a gyümölcsök ízvilágát.
Flavonok: A természetben a növényi szövetek színének kialakításáért felelősek, illetve közrejátszanak az íz kialakításában is.
Flavonolok: Szinte minden növényben megtalálhatóak, de legnagyobb mennyiségben a gyümölcsök és zöldségek, a fűszernövények, illetve a hüvelyesek tartalmazzák őket. A szervezet számára azért is hasznosak, mert epicatechint és katechint tartalmaznak, amelyek hatékony antioxidánsok.
A flavonoidokon belül jelenleg 13 különféle vegyületcsoportot különböztetünk meg, ezeken belül pedig több ezer különféle szerkezetű flavonoid határozható meg.